NYELVTAN TÉTELEK

    A magyar nyelv történeti forrásai

    A nyelvemlékek az írásbeliséghez köthetők, és az államalapítás utánra tehetők. Az első források jogi iratok voltak. Ezek szórványemlékek, többnyire glosszák (széljegyzet), szójegyzetek, melyekben már magyar szavak is megjelennek. ? A tihanyi apátság alapítólevele Az első fennmaradt szórványemlékünk, s egyben az első finnugor nyelvemlék, a tihanyi apátság alapítólevele, mely 1055-ben keletkezett. I.András adományozó oklevele kijelölte, hogy milyen birtokokat ad a bencés rendnek egy apátság alapításához. A levelet - mely egy birkabőr hártyára íródott - személyesen a király írta alá. A tinta növényi alapanyagokból készült; a tisztán kivehető betűk, valamint a rendezett sorok sorvezető használatára utalnak. A birtokok felsorolásában 86 db földrajzi nevet találunk, melyek magyar nyelvűek, a későbbi jogviták elkerülésének érdekében. Szerepel közöttük városnév, mint a fuk (siófok), thelene (Tolna), sar feu (Sárfő), feheru uaru (Székesfehérvár), valamint növények, építmények is, mint a brokina (berkenye), a körtvély (körte) és a köves kút kifejezés is. 6 összefüggő magyar szó is található benne: feheruaru reah meneh hodu utu reah. A reah ragok azt jelzik, hogy a ragok még nem kapcsolódtak a szavakhoz, hanem különírták őket. A szóvégi magánhangzók később lekoptak, az u-v megfelelés már itt is megfigyelhető, valamint a magánhangzók túltengése is. Az oklevél másolata a Tihanyi Apátság altemplomában van, az eredetit pedig a Pannonhalmi Bencés Főapátságban őrzik. ? Halotti beszéd és könyörgés „Látjátuk feleim szümtükhel, mikvogymuk: isa, pur es homou vogymuk. Menyi milosztben trümtevé elevé miü isemüköt, Adámut, es odutta volá neki paradicsumut hazoá. Es mend aradicsumben volou gyimilcsektűl munda neki élnie. Heon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mundoá neki méret nüm eneik: isa, ki nopun emdül oz gyimilcstűl, halálnek haláláal holsz. Hadlavá holtát terümtevé istentűl, gye feledevé. Engedé ürdüng intetüínek, es evék oz tilvut gyimilcstűl. Es oz gyimilcsben halálut evék. Es oz gyimilcsnek úl keseröü volá vize, hugy turkokat migé szokosztja volá. Nüm heon mogánek, gye mend ű fojánek halálut evék.” Az első fennmaradt szövegemlékünk az 1200 tájáról származó Halotti beszéd és könyörgés, melyet az Országos Széchenyi Könyvtárban őriznek. A Halotti beszéd, melyet latinról fordítottak le magyarra, a Pray-kódexben található, mely megtalálójáról Pray György szerzetesről kapta a nevét. A szövegemlék 1 teljes oldalt elfoglal. Egy 26 soros temetési beszédből, és egy 6 soros imarészből áll. Valószínűleg egy bencés kolostorban íródott, és segédletnek szánták a pap számára, majd továbbvándorolt. 1770-ben fedezték fel, de csak részleteket közöltek belőle. A teljes szöveget Sajnovics János közölte Faludi Ferenc közvetítésével a Demonstracio című művében, melyben a finnugor eredetét írta le. A XX.században Pais Dezső, Benkő Lóránd, és Bárczi Géza foglalkoztak az értelmezésével. A Bárczi-féle értelmezése a legismertebb. A Halotti beszédben az uvuláris hangok megfelelnek egymásnak: az u ü a v w-nek, valamint a h a ch-nak, vagy az ny az n nh-nak. A mély hangrendű í még nem létezett, valahol az i és az ü között állhatott. Megfigyelhető a hiátus jelensége is, a magánhangzók közötti hiány kitöltésére a h hangot használták. Morfológiailag megfigyelhető, hogy nincsenek még meg a mély és magas hangrendű toldalékok, vagyis nincs illeszkedés. Megtalálhatók benne a nyelvjárás jellegű alapok, mint az elbeszélő múlt, a tárgyas ragozás és az E/3. Nyelvezetéből kiderül, hogy a magyar nyelv már ekkor is erőteljes és nagy kifejezőerővel bír; közel áll a költői nyelvhasználathoz. Megfigyelhető a figura etimologica, vagyis a tőismétlés jelensége: „halalnak halalaval holsz”. A nyomatékosítás bizonyítja, hogy már ekkor is gyakorlottan alkalmazták a szónoki stílusjegyeket. Nyelvi tömörség, valamint bibliai latinizmus jellemzi még. Az isa szó jelentése bizony, íme; a heon szóé csupán, az urdung-é pedig ördög ? Ómagyar Mária-siralom 1300-ban íródott az Ómagyar Mária-siralom, mely eredetileg latin nyelvű volt, s valószínűleg Bolognában írta egy domonkos szerzetes. Keletkezéséhez képest viszonylag későn fedezték fel. A XX.században találták meg a Leuveni kódexben. 1982-ben került haza, Magyarországra. Műfaja a himnusznak egy alfaja a planctus, melynek jelentése Mária-siralom. A magyarra átköltött változata költőibb, mint az eredeti, melyet a gazdag költői eszköztár is mutat. Verselése felező nyolcas; a sorvégek rímelnek, s nemcsak ragrímek találhatók benne. Ez a szövegemlékünk már egy későbbi nyelvállapotot mutat. Hangzásában jobban hasonlít a mai magyar nyelvhez, eltűntek a szóvégi magánhangzók, grammatikájában az erős latin hatás érezhető. Hangtani szempontból már nem a magánhangzók uralkodnak, s a hangok is nyíltabbá váltak. Jelenleg az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik.

    LETÖLTÉS